A „visszafogom magam” csapdája

Egy-egy csoporttal dolgozni mindig nagyon inspiráló számomra. És nemcsak azért, mert jó látni, ha valakiben megszületik valamilyen felismerés, vagy, hosszabb együtt töltött idő alatt, hogy milyen sokat fejlődik. Azért is, mert a csoport közös témája engem is elgondolkodtat. Nem volt ez másképp az OH  kártya első, bemutató alkalma után sem. http://eroforrasfejlesztes-asszociacios-kartyakkal Úgy tűnt, a csoport egyik közös témája a „visszafogom magam”, „vissza kell-e fogni magam”. Izgalmas kérdés, ami sokféle megfogalmazásban előkerült: hogy bizonyos helyzetekben, bár kinyilvánítanám a nemtetszésemet, inkább mégsem teszem, hogy én lennék a lendületesebb fél egy kapcsolatban, de nem akarok túlságosan irányítóvá válni, hogy változtatnék, de a békesség kedvéért inkább marad minden a régiben.

Azért is nehéz és érdekes téma ez, mert a kapcsolatainkban olykor komoly kompromisszumokra van szükség. Akár családtagokra, akár barátokra vagy kollégákra gondolunk, adódik olyan helyzet, amikor a másik egészen mást szeretne, mint én, és a közös nevező érdekében fel kell adnom valamennyit a saját elképzeléseimből. De az örökös önfeladás ugyanúgy problémát okozhat, mint a folytonos visszafogás. Miközben az ismétlődő vitákra sem vágyunk; vagy ha mi bele is megyünk, a másik fél unja meg, és elszigetelődünk a családban vagy a munkahelyen.

Akkor mi a baj a „visszafogom magam” elhatározással? Ami azt illeti, két szempontból is gondot jelent. Az egyik, hogy senki sem képes magát örökre „kikapcsolni”. Nem vagyunk egyformák, így nem tudom, kiben mennyi idő alatt gyűlik fel a feszültség annyira, hogy robbanjon. De előbb-utóbb utat keres magának, és vagy kizúdul, akár valami apróság kapcsán, miközben a másik fél nem érti, mit követett el, vagy bent marad és megbetegít. Egyik sem túlzottan biztató alternatíva.

A másik gond, hogy a nem visszafogott működésünk valamilyen igényt jelez. Szeretnénk nagyobb biztonságot, vagy több figyelmet, vagy csak azt, hogy a másik vegye ki a részét a házimunkából. Bármiről legyen is szó, ezt a vágyunkat vagy elvárásunkat nem lehet szimplán kiradírozni. Meglehet, hogy túlzó vagy nem jogos: akkor dolgoznunk kell önmagunkon. Az is lehet, hogy teljesen jogos, csak a megnyilvánulás formája nem megfelelő: kérés és megbeszélés helyett odacsípünk, vagy kihagyjuk a másikat a döntéseinkből. Ebben az esetben is segít az önismereti munka, és lehet, hogy a kapcsolatunkon is formálni kell. És az is előfordulhat, hogy képesek vagyunk a másik számára elfogadhatóan megfogalmazni, mit szeretnénk, ő mégsem veszi az adást: egy ilyen kapcsolatból esetleg ki kell lépnünk, bármilyen nehéz vagy fájdalmas is.  De az biztos, hogy a „visszafogom magam” csak a boldogabb élethez vezető, valódi változás elkerülésére alkalmas. http://harmoniahaz-debrecen.hu/hu/szoveg/704/704

Jól esett ezzel a témával dolgozni. Ha neked is van olyan életterületed, kapcsolatod, ahol vissza kell fogni magad, oszd meg velünk kommentben.