Végtelen történetek

Nem hagyományos bejegyzés lesz most ez, inkább rövid beszámoló. Harmadik napja, hogy véget ért a 8. Országos Playback-színházi Találkozó itt, Debrecenben, amit mi szerveztünk idén, és most már, bár kicsit rosszul esik, de visszatértem a hétköznapokba. A háromnapos találkozótól való elköszönésem egyik utolsó lépése, hogy bejegyzésként is közzéteszem: itt voltunk, együtt, kis létszámú (akár néhány fős) workshoptól a nagyszínpadig (ahol elértük a százfős létszámot is), valami olyan intenzív élmény-kavalkádban, ami után – ahogy az egyik résztvevő fogalmazott – nem lehet úgy folytatni az életünket, hogy abban ne jelenjen meg ennek a néhány napnak a hatása.

A FineArt Playback Group előadásának kezdete: összegyűltünk

A playback-színházban elmesélt történetek valahogyan mindig kapcsolódnak egymáshoz, egy-egy érzést visznek tovább, vagy épp annak az ellentétét mutatják meg, de végül valamiképpen felfűződik belőlük egy gyöngysor, és ez a füzér több, mint csupán az egyes gyöngyszemek egymásmellettisége. Most a három nap történetei fűződtek egyre tovább és tovább, és az utolsó társulatnál is megjelent egy-egy mozzanat abból, ami még az első napon hangzott el. Varázslatos ez a kapcsolódás, szavakban szinte kifejezhetetlen.

P a köbön, azaz a debreceni PerPillanat Playback Társulat

Nem is kísérletezem tovább azzal, hogy leírjam a leírhatatlant. Inkább csak annyit teszek hozzá: az általunk választott cím – a Végtelen történeteink – több módon is igazzá válik. Jövőre is lesz találkozó, Budapesten, de folytatja a debreceni társulat is a közös munkát, és ősszel előadással jelentkezünk. És lesz egy debreceni kiállítás is az ősz folyamán, Maróti Dénes festő playbackes képeiből és a találkozó fotóiból. Remélem, hogy Debrecenben is egyre ismertebbé válik a playback-színház, és találkozunk majd, mondjuk, egy előadáson, ahol te is hozzáteheted ehhez a füzérhez a magad gyöngyszemét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük