Az első nőknek szóló workshopunkat 2005-ben tartottuk. „A sikeres nő nem férfi” című műhely célja az volt, hogy a résztvevők felmérhessék, milyen családi, esetleg iskolai „utasítások” szabják meg számukra, hogy milyennek kell lennie az ideális nőnek. (Ezek szólások, ismétlődő szövegek formájában hangzanak el – felnőtt korunkra már nem tudatosak, mégis gyakran irányítják a döntéseinket, vagy szabják meg önmagunkkal kapcsolatos elvárásainkat.) A műhely során strukturált gyakorlatokat alkalmaztunk, amelyek a gyakorlati önismeretet mozgósítják – nem kérdéseket tettünk fel és nem elméleti vitát folytattunk a résztvevőkkel. Ilyen esetben inkább az szokott előfordulni, hogy bár az illető önállónak, problémamentesnek éli meg magát, szembesül olyan – korábban figyelmen kívül hagyott – tulajdonságaival, én-részeivel, amelyek akadályozzák az önállóság vagy a függetlenség megvalósításában.
Már akkor is meglepő volt, hogy a résztvevők által említett szövegek kilencven százaléka kizárólag a klasszikus női szerepre vonatkozott. Azaz arra, hogy egy lánynak / nőnek türelmesnek, elnézőnek, kedvesnek és kívánatosnak kell lennie. A nő feladata az öregek és a gyerekek gondozása, a házimunka és a férj hátterének biztosítása. Megjelent ugyanakkor a – szintén hagyományos – háttérből irányítás lehetősége és igénye: „A férfi a fej, a nő a nyak: és a fej arra fordul, amerre a nyak fordítja.” Kódolják a nők számára azt is, hogy a férfinak elég egy fokkal szebbnek lennie az ördögnél, azaz nem muszáj figyelnie a külsejére.
Nem csoda, hogy a hagyományos szerepelvárásokat nehéz összehangolni a jelenlegiekkel, hiszen kevés az erre vonatkozó, használható modell. A műhely során azt tapasztaltuk, hogy nőnek lenni azok számára a leginkább konfliktusos, akiknek kisgyeremeke(i) van(nak), azonban a gyed-gyes időszaka már véget ért az életükben. Nekik a váltás miatt (gyermekgondozásból munkába) meg kell oldaniuk egyrészt a belső szerepkonfliktust, másrészt meg kell értetniük a családjukkal, hogy a hagyományos női szerephez kötött feladatok egy részét nem tudják elvégezni a jövőben, például a munka mellett nem tudnak minden nap főzni. Minél kevésbé támogató a környezet, annál súlyosabb lesz a belső szerepkonfliktus.
Felmerült a „mit adok tovább a gyerekeimnek” kérdés is. Ennek hátterében a hagyományos minta és a gyakran annak ellenében kidolgozott saját nőkép feszültsége húzódott: kialakítottam ugyan a saját modellemet, de bizonytalan vagyok annak érvényességében, ha ezt adom tovább, talán nehéz helyzetbe hozom a gyerekemet, ha a hagyományos mintát, akkor örökítem azokat a sztereotípiákat, amelyek az én életemet is megnehezítették.
Debrecenben várunk 25-50 órás, nőknek szóló, a különféle szerepek összehangolását segítő, asszertivitást fejlesztő tréningekkel. Ha érdeklődsz, írj üzenetet a Kapcsolat űrlapon.
