Jacob Levy Moreno román származású pszichiáter, Bécsben tanult a századelőn.
Sokan talán a szociometria kapcsán hallottak róla, de életműve ennél sokkal többet foglal magába. Freud is tanította, de ő nem esett hasra az akkor már ismert pszichiáter előtt. Amikor találkoztak, állítólag azt mondta neki: én ott kezdem, ahol ön abbahagyja. Ön az irodájában, mesterséges környezetben találkozik az emberekkel. Én az utcán és a lakásukon, a természetes közegükben találkozom velük. Ön analizálja az álmaikat. Én bátorságot adok nekik, hogy merjenek újra álmodni.

Még Bécsben élt, amikor – egész pontosan 1922-ben – kitalálta a kísérleti színházat. Ez úgy működött, hogy az aktuális újsághíreket, eseményeket játszották el a résztvevők. Egy örökké veszekedő házaspár, George és Barbara esete vezette rá Moreno-t, hogy a színpadi megjelenítés feszültség-levezető, és segíthet a problémák megoldásában. A társaságban szolid és visszafogott Barbara ugyanis otthon gyakran üvöltözött George-dzsal, aki Moreno-tól kért tanácsot. A pszichiáter erre mindenféle közönséges szerepeket osztott Barbarára a kísérleti színházban, aki – mondjuk utcalányként – jól kitombolhatta magát, és otthon ezentúl nem vegzálta a férjét.

Moreno következő ötlete az volt, hogy megkérte Barbarát és férjét, mutassanak be jeleneteket a házasságukból. Az újsághíreket így váltották fel a résztvevők (nézők és szereplők) személyes történetei. Morenonak feltűnt, hogy ezek a jelenetek mélyebben érintik a nézőket, mint a máshonnan vett történetek lejátszásai. Így született meg az a felismerés, hogy a színházat a gyógyítás művészetévé lehet alakítani. Ahogyan Moreno felesége, Zerka Moreno írja: „Az az elképzelés, hogy rögtönző színészek vagyunk életünk színpadán, nagyon erőteljes gondolat – írja Zerka Moreno. – Az az elképzelés, hogy kell legyen a színháznak egy olyan formája, mely akkor is tisztel bennünket, ha hibázunk, és megtanít arra, hogyan élhetjük az életünket teljesebben és kreatívabban, mint pszichodráma fejlődött ki: az elme színháza.”

Moreno később kivándorolt az Egyesült Államokba, ott öntötte végső formába a pszichodrámát, bár az alapötlet már Barbara játékai alapján megszületett benne. A pszichodráma csoportos önismereti módszer, segít a megismerésben, a fejlődésben, alapvetően az egészséges, fejlődőképes személyiségre alapoz, és nem a hiányokra vagy a betegségekre. Moreno szerint: „ha valaki elfogad minket, akkor képesek vagyunk arra, hogy létrehozzunk valami újat”.