A pszichodráma kifejezést a bulvármédia gyakran használja a nagy, lelkizős botrány szinonimájaként, pedig hát semmi köze egyiknek a másikhoz. A pszicho jelentése egyértelmű, a dráma szó pedig a görög drao szóból származik, és azt jelenti: tenni, cselekedni. http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Jatekpedagogia/drama.pdf Utóbbi azért fontos, mert a szavak és a tettek összehasonlításakor gyakran érezzük erősebbnek a cselekvést. Hiszen gyakran mondjuk, hogy valakit nem a szavai alapján ítélhetünk meg, hanem abból, ahogyan cselekszik. Arra is hamar rájövünk, hogy a gyermeknevelés nem a kijelentéseink alapján működik, hanem az általunk nyújtott mintát veszik át a kicsik. És az is előfordul, hogy elhatározzuk, mit fogunk mondani egy adott szituációban, aztán a körülmények mégis más viselkedést váltanak ki belőlünk.

Amikor Moreno megalkotta a pszichodrámát, azaz a lelki jelenségek cselekvésen keresztüli feltárását, valami nagyon forradalmi és kreatív eszközt hozott létre. https://perspectiva.hu/a-moreno-sztori/ Hiszen előtte Freud, aki Moreno egyetemista évei idején már elismert tudósnak számított, úgy gondolta, a lelkünk megismeréséhez, személyiségünk fejlesztéséhez a szavakon át vezet az út. Ha elég sokat beszélünk és gondolkozunk, akkor tökéletesen megértjük önmagunkat, és a viselkedésünkön is változtatni tudunk. Utólag persze már könnyű észrevenni, mi az a többlet ehhez képest, amit Moreno észrevett: ha gyerekkorunkban a szüleink, nagyszüleink, testvéreink viselkedéséből tanuljuk meg, milyennek kell lennünk, akkor a számunkra nem előnyös mintákról sem elég csak beszélni. Legalábbis a legerősebb mintákról, amik nagyon mélyen belénk ivódtak, és akkor is működnek, ha már látjuk, hogy nem túl előnyösek a számunkra, és szeretnénk rajtuk változtatni.

A pszichodrámát több mint húsz éve ismertem meg, és az ilyesféle nem épp hatékony, sőt akár kifejezetten akadályt jelentő cselekvésminták kikapcsolására, megjavítására azóta sem találkoztam jobb módszerrel. Néha könnyebb felismerni, mi hátráltat bennünket, néha nehezebb rálátni önmagunkra. De a tudatosodásig, ha valóban akarjuk, eljutunk; ehhez sokféle jó módszer létezik. Számomra mindig az jelentett gondot, ami ez után következne: rendben, de hogyan csináljam másképp? Hogyan tudok őszinte lenni, úgy, hogy nem bántok meg senkit, vagy ellenkezőleg, nem tűnök túlságosan kedvesnek? Hogyan tudok szorongás nélkül belépni egy ajtón, kiállni magamért egy olyan szituációban, amikor erre van szükség? Egyéni sajátosságunk, hogy kinek mi jelent akadályt, de az közös bennünk, hogy nagyon sokszor rájövünk, mit kellene tennünk. Csak azt nem tudjuk: hogyan. Láttunk, tapasztaltunk bizonyos mintákat, de nem találkoztunk az ellenkező vagy a másféle modellekkel.

A pszichodráma módszere ezen a ponton kínál rá lehetőséget, hogy megkeressem, hogyan lehetne másképp. Megnézhetem, milyen gátló erő áll az utamban, sőt, el is beszélgethetek vele, megkérdezhetem például, hogy miért nem enged cselekedni, vagy, hogy mi kellene ahhoz, hogy eltűnjön előlem. Lehetek a mostani önmagam, de akár az idősebb, tapasztaltabb énemet is segítségül hívhatom. Belebújhatok egy mesehős bőrébe, aki pont azt csinálja nagyon jól, ami nekem nem megy, és átélhetem általa a sikert, amit persze utána megpróbálok önmagamban is felfedezni.

A pszichodráma itt és most történik, de használja az úgynevezett „mintha-teret” és „mintha-realitást”, alaposan kitágítva ezzel a lehetőségeinket. Természetesen, mint minden önismereti folyamat, ez is lépésről lépésre történik, nem lehet egyik napról a másikra csodát várni. De ha valaki szeretne fejlődni, akkor bármit elérhet. Fontos tudni, hogy az első szakasz főként önmagunk megerősítésére jó, saját erőink, pozitívumaink felfedezésére. Ezt követően válunk felkészültté arra, hogy a nehézségekkel is szembenézzünk, legyenek ezek a már említett problémás minták, vagy épp saját rossz tulajdonságaink.