Playback színház

A playback-színház olyan rögtönző színházi forma, amely során a közönség tagjai történeteket osztanak meg egymással, hogy megnézzék, ahogy azt ott helyben a színészek visszajátsszák. A műfaj mára világszerte elterjedt, nemcsak szórakoztatásra, de oktatásra is használják. Magyarországon a kilencvenes évek elején alakult meg az első társulat, a Rögtönzések Színháza. Először csak Moreno emlékét akarták megidézni, egyetlen alkalommal. Tízéves, majd húszéves jubileumi előadásig jutottak, mára országszerte több játszó csoport működik.

Moreno, akit megidéztek az első előadással, román származású pszichiáter, Bécsben tanult a századelőn, ahol – egész pontosan 1922-ben – kitalálta a kísérleti színházat. Ez úgy működött, hogy az aktuális újsághíreket, eseményeket játszották el a résztvevők. Ha a Moreno-sztori bővebben érdekel, kattints: http://perspectiva.hu/?page_id=99

A rögtönző színház egy ideig szünetelt, majd Jonathan Fox (Moreno özvegyének biztatására, aki maga is nagyszerű pszichodráma vezető volt)1975-ben az Egyesült Államokban alapította meg az első, mai értelemben vett playback-színházi csoportot.

Foxra is hatott a pszichodráma, főleg az ihlette meg, ahogyan e módszer képes az egyénre és a csoportra egyszerre figyelni, és megszüntetni a társadalomban egyébként megszokott hierarchiát. Hasonlóságnak tartja, hogy mindkét módszer mély érzelmeket hív elő, kreatív és katartikus. Azonban a playback műfaj nem nevezi magát terápiás hatásúnak, noha előidéz konstruktív változásokat. Kevésbé épül a szavakra, nem keres megoldásokat sem, csak újabb és újabb történeteket. A mesélő maga kívülről nézi, ahogy mondanivalója megelevenedik, és ez lehetővé tesz számára valamelyes távolságtartást. Ugyanakkor a playback-színház is előhív olyan mély felismeréseket, amelyek társas kapcsolataink, társadalmunk pozitív változásaihoz járulnak hozzá.

Cikkünk a playback színházról, az Egyetemi Életben, a Debreceni Egyetem lapjában.

Egyesületünk 2014-2015-ben “Közös történeteink” címmel egy, az előítélek mérséklését célzó projektet valósított meg Debrecenben. A projekt kezdetén azt vizsgáltuk meg, mi magunk hogyan viszonyulunk az előítéletekhez; ezt összekapcsoltuk egy képzéssel, ami alatt playback technikákat tanultunk. A projekt záró szakaszában négy playback előadást tartottunk, ezeken a közönség által mesélt történeteket játszottuk vissza.Tapasztalatainkról záró tanulmány készült, amely az Iskolakultúra folyóiratban jelent meg: http://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/21761/21551